Torokfájásra ébredni rossz előjel- töprengtem a tegnapot lezárandó kiadós alvást követően.
A nap többi része sem telt jobban: 10-re bementem órára, kiderült, hogy elmarad, az óránk az első emeleten lett volna, de a tanár a 2. emeleten írta ki egy cetlire, hogy sztorno.
Kemény legény vagyok, úgy éreztem itt az idő, hogy menézzem magamnak a 3.-ra kiírt, és általam felvett másik órát is, a közösségi vál-okat.
Fel a 3. emeltre, be az ajtón: hmm, nincs ismerős, "helló, milyen óra lesz itt?" "makroökonómia"
Ez volt az a pillanat, amikor csoporttársam felhívta barátait, hogy hol vannak. Bolyai.
"Van 2 percünk, hogy átérjünk" mondta E.
"Nem, nekem nincs, csak neked" ezzel a mondattal elváltunk, és én hazafelé indultam.

van egy droid sztorim is, ha érdekel valakit, megosztom vele, akár egy bejegyzés formájában, mit tesz a véletlen, a mai napon történt ez is, szerencsére én csak áttételes szerepet kaptam a történetben, a fődroidok egymásra mutogatnak, még nem derült ki az igazság :)