Szegedi Ifjúsági Napok.

Csütörtök délután fél 7-kor még Balatonfüreden voltam, de az esti Kispál Original koncertet már sikerült elcsípnem. Sajna egy laza napszúrás megfosztott attól, hogy jobban kiélvezzem az estét, de ez az egy koncert is nagyon ott volt.

A második nap sajnos ugyanazzal a problémával szembesültem, mint tavaly ugyanekkor: nem volt olyan program, ami igazán érdekelt volna. Megnéztem minden színpadot, sátrat, de leginkább maradt a mászkálás, haverok keresése. Azért kiemelném a The Moon and the Nightspirit unplugged koncertet, valamint Tóth Bagi Csabát, aki idén is elképesztően jó jammelést hozott össze úgy hajnali 2 körül (megint volt Crosstown Traffic, erre még tavalyról emlékeztem).

Szombat: Elképesztők, azaz improvizatív színház (a Tánc és dráma visszatér), Pál utcai fiúk, Emil.RuleZ!, Jamie Winchester és Hrutka Robi, The Tarantinos. Utóbbin nagyon kellemesen meglepődtem, nem vártam sokat egy filmzenéket játszó együttestől, bár el kell ismerni, Tarantino nagyon jól válogatja meg a zenéit. Itt viszont kőkemény show ment, vérprofi zenészekkel és előadókkal,, nagyon földobták a népet, tényleg jók voltak. Majdnem a legjobbak az egész fesztiválon, de erre a megállapításra rácáfolt a romániai magyarokból álló Tündérground. Bár H. Tamás (IHB) nem osztja a véleményem, de szerintem ennyire erős, pörgős koncertet utoljára a Másfél produkált tavaly, amikor mindenkiről patakokban folyt a víz. Zsuzsa hívta egyszer akusztikus drum'n'bassnek a műfajt, jobbat én sem tudok rá. Lelkesedésemet mi sem igazolja jobban, hogy Dr. Rock alias Plesi mellettem táncolt (miközben egy sajtos-tejfölös lángossal küzdött), és szemmel láthatóan tetszett neki a produkció, pedig ennek aztán köze nem volt se a rockhoz, se a rollhoz. A második ráadásra már félve tapsoltam ki őket, kételkedtem benne ugyanis hogy elbírok még egy 20 perces számot...

Innentől kezdve (úgy fél 3 körül járhatott az idő) a szokásos lelassulás, szappanoperába illő szerelmi drámák, és az elmaradhatatlan 80-as évek buli (nem mintha annyira rajonganánk érte, de egyrészt lassan már hagyomány, másrészt nincs más) jellemezte immár nem is olyan kicsi társaságunk óráit, de aztán persze eljött az idő, s vége lett ennek a SZINnek is.

Megyek aludni.