"Egy agusztus délután, véget ért egy nyár után..."
Ezt a dalszövegetet sosem fogom tudni megfejteni, nagyszerű magyar zenészeink alkotása, nevetesen a "vétek" követte el. Hát, vétek lett volna, ha nem osztják meg velünk..

Annyiban kapcsolódik a mondandómhoz, hogy eltelt a nyár, bár ezt nem szándékozom teljesen negatív színben ábrázolni. A napsütés és az éjjeli kerti ücsörgés persze hiányozni fog, de asszem' úgy van jól, ha a nyár eltelik, és azt az ősz követi. Szeretem az őszt, szeretem az illatát, Ady versei jutnak eszembe.

Szegedi Ifjúsági Napok.

Csütörtök délután fél 7-kor még Balatonfüreden voltam, de az esti Kispál Original koncertet már sikerült elcsípnem. Sajna egy laza napszúrás megfosztott attól, hogy jobban kiélvezzem az estét, de ez az egy koncert is nagyon ott volt.

A második nap sajnos ugyanazzal a problémával szembesültem, mint tavaly ugyanekkor: nem volt olyan program, ami igazán érdekelt volna. Megnéztem minden színpadot, sátrat, de leginkább maradt a mászkálás, haverok keresése. Azért kiemelném a The Moon and the Nightspirit unplugged koncertet, valamint Tóth Bagi Csabát, aki idén is elképesztően jó jammelést hozott össze úgy hajnali 2 körül (megint volt Crosstown Traffic, erre még tavalyról emlékeztem).

Szombat: Elképesztők, azaz improvizatív színház (a Tánc és dráma visszatér), Pál utcai fiúk, Emil.RuleZ!, Jamie Winchester és Hrutka Robi, The Tarantinos. Utóbbin nagyon kellemesen meglepődtem, nem vártam sokat egy filmzenéket játszó együttestől, bár el kell ismerni, Tarantino nagyon jól válogatja meg a zenéit. Itt viszont kőkemény show ment, vérprofi zenészekkel és előadókkal,, nagyon földobták a népet, tényleg jók voltak. Majdnem a legjobbak az egész fesztiválon, de erre a megállapításra rácáfolt a romániai magyarokból álló Tündérground. Bár H. Tamás (IHB) nem osztja a véleményem, de szerintem ennyire erős, pörgős koncertet utoljára a Másfél produkált tavaly, amikor mindenkiről patakokban folyt a víz. Zsuzsa hívta egyszer akusztikus drum'n'bassnek a műfajt, jobbat én sem tudok rá. Lelkesedésemet mi sem igazolja jobban, hogy Dr. Rock alias Plesi mellettem táncolt (miközben egy sajtos-tejfölös lángossal küzdött), és szemmel láthatóan tetszett neki a produkció, pedig ennek aztán köze nem volt se a rockhoz, se a rollhoz. A második ráadásra már félve tapsoltam ki őket, kételkedtem benne ugyanis hogy elbírok még egy 20 perces számot...

Innentől kezdve (úgy fél 3 körül járhatott az idő) a szokásos lelassulás, szappanoperába illő szerelmi drámák, és az elmaradhatatlan 80-as évek buli (nem mintha annyira rajonganánk érte, de egyrészt lassan már hagyomány, másrészt nincs más) jellemezte immár nem is olyan kicsi társaságunk óráit, de aztán persze eljött az idő, s vége lett ennek a SZINnek is.

Megyek aludni.

Majdnem elfelejtettem megírni: megszületett Panni, lateharvest kislánya ("2.78 kg, 51 cm, hangos és szép"). Gratulálunk!

... a blog másik felének pedig, akik nem ismerik harvestet, kiindulási pontnak ajánlom ezt az oldalt.

Kiültem egy fél órára a teraszra, hullócsillagokat nézni. Kezdem megérteni mit élveznek emberek abban, hogy elmennek táborozni egy hétre, és éjszakákon át bámulják az eget. Ezalatt a fél óra alatt többet láttam, mint egész életemben, pedig most mégnincs is igazán szezon.

Szeretném megdönteni a világ leggyorsabb egymás utáni postolását is.

1-ről a 2-re. Tudom, nehéz lépés, de ha másoknak sikerült. Rosszkor a rossz helyen.
Melyik fedi jobban a valóságot, az, hogy sokat szeretnék, vagy az, hogy többet érdemelnék.
Dilemma. Sajnos dilemholnap is lesz.
"Never give up"

Szerbusztok Gyerekek!

Ma Watermelon bácsi fog mesélni arról, hogy milyen nehéz olyan zenekart összehozni, ami egy irányba akar menni. Arról is mesélni fog, hogy nagy melegben hozzáragad a kezéhez a gazdasági angol, a ventillátor pedig elfújja a lapokat.
De most nincs meleg, de kedvem sincs tanulni, elvégre nyár van, de mi választottuk ezt a szakot, akkor szenvedjünk vele. Economics.Rulez!