Nem akarom overcikornyázni a tegnap estét, de ami jó, az jó.

A hely szép volt, de a Margit Island már csak ilyen. Herbie Hancock Quintet, azaz 5 tagú zenekar:
gitár/vokál
hegedű/vokál
dob
basszus
zongora

Ez volt a felállás, az erősítés befelé jól szólt, kifelé nem minden hangszín volt tökéletes, pl. a 2 gitáros kierősítése szokatlanul szólt, bár ez nem a zenészek hibája.
Volt egy bevezető szám, utána Actual Proof, majd a többi zenész (megjegyzem elég fiatal zenészek is voltak, pl. Lili Haydn hegedűs) repertoárjából 1-1 darab is elhangzott. Hancock konfjai jó hangulatúak voltak, a közönség megértette a poénokat.
A ráadás szám a szimpad mögött kezdődött, az ismerős dallam, a Chameleon basszus intrójára jöttek ki ismét, utolsónak Hancock egy nyakba akasztott szintetizátorral, amivel több hangszínt is megszólaltatott, a szintetizátor szóló idejére a közönség között sétált végig. Ez döbbenetesen jó ötlet volt, kár, hogy a bal oldalon játszott... mi a jobb oldalt erősítettük.

A 2 órás produkció után olyan emberekbe botlottunk, mint Koncz Zsuzsa, Lerch István (Charlie), a fél Back 2 Black, Babos Gyula, Balanyi Szilárd (Quimby), Somló Tamás (LGT), Oláh "Cumo" Árpi, stb.

A koncert előtt megvettük a legújabb DVD-t, a Possibilities-t. És most jön a lényeg: koncert után bejutottunk a művészbejárón... dedikáltattuk a jegyet, 4-5 (értelmes) mondatot váltottam Hancockkal, a világ egyik, ha nem a legjobb jazz-zongoristájával, aláírta a DVD-t és a jegyemet, majd széles mosoly keretében távoztam. Hancock is mosolygott, de szerintem a magas gázsi is közrejátszott :D

A hangszerekről:
pedálok, effektek, digitális dob pad kisegítésként az "accoustic" mellett.

Tegnap poénból raktam fel a korg oasys-es képet, de nem tévedtem sokat: koncert zongora, rajta egy mesterbillentyűzet, összekötve egy MAC komjúterrel, mellette 5 szintiagy, háttérben egy Roland nyakba akasztható mesterbill., az előtérben pedig a 2 millió Ft-os Korg Oasys.

Az élményről annyit, hogy a koncert utáni események tették teljessé az estét.