Friday, April 21, 2006
Okmányiroda... Micsoda szép szó! (Ennél már csak az szebb, amit az egyik új Mercibuszban láttam: Automatische Geschwindigkeitsbegrenzer)
Tiszteltetem a csodás telefonos bejelentkezési rendszert. Anyámmal nem értették meg egymást, nekem lett időpont foglalva forgalmi engedély-ügyintézéshez. Több, mint egy órát ülhettem ott, amit lelkileg igen nehezen viseltem. Ha nem jött volna egy csillagszemű Tündérlány, valószínűleg teljes világgyűlöletbe csapott volna át a hangulatom, így azonban ismét meg bírtam barátkozni az élettel, és kimentem a Rendezőpályaudvarra fényképezni.
Erre van terelve a Bp.-Lökösháza teherforgalom, így elég sok ott a vagon, és máskor Szegeden nem látható mozdonyok is vannak. Épp egy kocsisor mellett sétálgattam, mikor a másik oldalon mellettem lévő vágányon tolatott egy Gigant. Itt a vagonok miatt nincs hova félreállni, csodálatos érzés volt, ahogy az a 116 tonnás nagyvas alig másfél méterre gurult el mellettem! Már messziről lehet hallani az elektromos egységek zúgó hangját, és mikor közelebb ér, a föld is szó szerint elkezd remegni... Csak a fényviszonyok voltak sajnos borzasztóak :-(
Más.
Mikor a Wman által említett cikket olvastam, (de még nem tudtam, hogy az egyik blogger ismerőséről van szó) egy olyan mondás jutott eszembe, amit a vasútmániások és a vasutasok használnak szinte mindig ha egy vonat embert gázol: "A sínek között csak a vonatnak van helye." Nem volt nehéz felállítani az analógiát, hiszen tagadhatatlanul saját hibás baleset történt.
Ha azonaban kiderül, hogy egy ismerősről, barátról van szó, az ember rögtön mélyebben átgondolja ezeket a dolgokat. Én is hajlamos vagyok a fenti gondolattal rendezni lelkivilágomat, mikor azt hallom, hogy Átlagos Lajos pusztabüdöskei lakost elgázolta a vonat. Közben pedig sokszor elfelejtem, hogy volt olyan alkalom is, mikor én is csak egy hajszálnyira tudtam elkerülni egy mozdony fenyegetően közeledő ütközőjét. Pedig csak néhány pillanatra nem figyeltem oda.
Néha mindenki hibázik. Egyeseknek megadatik a lehetőség, hogy mégegyszer nekilássanak a dolognak, ezúttal már körültekintőbben, másoknak nincs ilyen szerencséjük.
Mindenki vigyázzon magára, Jó Éjszakát!
Tiszteltetem a csodás telefonos bejelentkezési rendszert. Anyámmal nem értették meg egymást, nekem lett időpont foglalva forgalmi engedély-ügyintézéshez. Több, mint egy órát ülhettem ott, amit lelkileg igen nehezen viseltem. Ha nem jött volna egy csillagszemű Tündérlány, valószínűleg teljes világgyűlöletbe csapott volna át a hangulatom, így azonban ismét meg bírtam barátkozni az élettel, és kimentem a Rendezőpályaudvarra fényképezni.
Erre van terelve a Bp.-Lökösháza teherforgalom, így elég sok ott a vagon, és máskor Szegeden nem látható mozdonyok is vannak. Épp egy kocsisor mellett sétálgattam, mikor a másik oldalon mellettem lévő vágányon tolatott egy Gigant. Itt a vagonok miatt nincs hova félreállni, csodálatos érzés volt, ahogy az a 116 tonnás nagyvas alig másfél méterre gurult el mellettem! Már messziről lehet hallani az elektromos egységek zúgó hangját, és mikor közelebb ér, a föld is szó szerint elkezd remegni... Csak a fényviszonyok voltak sajnos borzasztóak :-(
Más.
Mikor a Wman által említett cikket olvastam, (de még nem tudtam, hogy az egyik blogger ismerőséről van szó) egy olyan mondás jutott eszembe, amit a vasútmániások és a vasutasok használnak szinte mindig ha egy vonat embert gázol: "A sínek között csak a vonatnak van helye." Nem volt nehéz felállítani az analógiát, hiszen tagadhatatlanul saját hibás baleset történt.
Ha azonaban kiderül, hogy egy ismerősről, barátról van szó, az ember rögtön mélyebben átgondolja ezeket a dolgokat. Én is hajlamos vagyok a fenti gondolattal rendezni lelkivilágomat, mikor azt hallom, hogy Átlagos Lajos pusztabüdöskei lakost elgázolta a vonat. Közben pedig sokszor elfelejtem, hogy volt olyan alkalom is, mikor én is csak egy hajszálnyira tudtam elkerülni egy mozdony fenyegetően közeledő ütközőjét. Pedig csak néhány pillanatra nem figyeltem oda.
Néha mindenki hibázik. Egyeseknek megadatik a lehetőség, hogy mégegyszer nekilássanak a dolognak, ezúttal már körültekintőbben, másoknak nincs ilyen szerencséjük.
Mindenki vigyázzon magára, Jó Éjszakát!
Milkabika
| 20:25 | 5 Comments
Hát, Doktornő, a fényképről én is mesélhetnék. Persze hozott anyagból dolgoznak, szóval az rendben van, hogy rólam ocsmány kép készül, de egy Rólad készült képet egyszerűen nem lehet elrontani. Ha mégis sikerült volna nekik, akkor igazán komoly anti-fotós tehetségek lehetnek. :-)
Wmannek is válaszolok. A szabályok azok magyon jó dolgok, de azért szabadon vezetni még jobb. Múlt héten egész családdal (szülők + nagyszülők) sikerült jól megcsúsznom a Tesco elől a Körtöltés utcába kanyarodva. Tök jól sikerült beavatkozni, és ilyen tempóval még az életben nem vettem be kanyart, apám mégis pipa lett, szerinte nem az ő autójával, az egész család jelenlétében kellene fejreállnom. Pedig csak az volt a baj, hogy kicsit farnehéz volt az Opel :-)
S.P.: A vita tárgya konkrétan az volt, hogy szerinte unokaöcsém rongálta a gátat, merthogy felment rá (ekkor még nem volt lezárva) én meg összevitatkoztam vele. Mellesleg van elég magas beosztású rendőrismerős, szóval nem nagyon izgattam fel magam, de a bunkó egyenruhások nagyon tudnak zavarni... (Elnézést a kisszámú kivételtől, sajnos a rendőri állomány átlaga az ő hírnevüket is rontja)
Válaszom: ismertem, de nem volt a barátom....
A kettőt válasszuk külön.
De így sem jobb :S
Azt írtam, hogy ismerős, barát. Külön van választva. A kettő közelebb áll egymáshoz, mint a kettő uniója összehasonlítva a teljesen ismeretlen emberekkel. Erre utaltam.