Létezett valaha egy olyan dolog, hogy újságírás. Ha valahol komoly esemény történt, akkor az emberek, akiknek ez volt a szakmájuk, odamentek, körülnéztek, beszélgettek a résztvevőkkel, majd az így összegyűjtött anyagból készült cikket leadták a szerkesztőnek, aki lehozta ezt a másnapi kiadásban.

Van például egy ilyen dolog úgy 3 országgal arrébb. Persze, a franciák már megint kedvenc nemzeti sportjukat, a tüntetést űzik, kit érdekel. Csakhogy ezúttal kicsit komolyabb a helyzet. Kezdődött az egész a CPE elleni tiltakozással, majd lett belőle egy második 1968. Ez pedig már olyan, hogy akárhonnan is nézzük, ami jó eséllyel benne lesz a későbbi történelemkönyvekben, legalább egy apróbetűs bekezdés erejéig. Ha így folytatódik, még több is lehet belőle (Chirac ma este nyolckor dönt a törvény elfogadásáról, kíváncsian várom, mit lép).

Ami a legérdekesebb az egészben, hogy már február eleje óta tart, fokozatosan erősödve, és mégis, fogalmunk sincs az egészről. Ha már nem idealizmusból vagy szimpátiából, legalább érdekből tudósíthatnának róla: régen az ilyeneket hívták tényfeltáró riportnak, ilyenekkel lehetett híres lenni. Az éremnek persze két oldala van, mert egy ilyen írást vagy riportot le is kellene adni valahol, és nehéz lehet jól összefoglalni a lényeget egy fél perces spotban a fontos választási hírek és a még fontosabb választási hírek közt.

Akárhogy is, nekem tetszik amit a franciák csinálnak, és szívesen ott lennék én is, legalább hogy lássam, milyen is ez (valljuk be, kis hazánkban nem túl gyakran akad hasonló) . De még ha valaki nem is ért egyet velük, legalább tudjon róla.

Mi történt eddig? (elfogultan, de leglább ott voltak)

március 16
március 19
március 21

(Kép: http://thibautcho.free.fr/)